Tegnap panettonét sütöttem, avagy .....Viva, pane di Toni!

2018.12.12

Hát hogyan is lehetne bármilyen olasz édesség, vagy étel valamilyen romantikus vagy érdekes történet nélkül.
Kezdjük hát ezzel, mielőtt beavatom a kedves Olvasót abba, miszerint tegnap este elkészítettem idei első panettonémat (jaj de finom), ezzel mintegy biztatva másokat is, hogy készítsék el, mert igazi lélekmelengető finomság, kávéval, teával, vagy egy bögre kakaóval. 
Reggel, délben, este, továbbá a felsorolt főétkezések között, szóval mindig.
Ecco la storia 

Az egyik legismertebb történet a milanói Sforza udvarhoz kapcsolódik. Az ünnepi vacsora desszertjét a főszakács csúnyán odaégette, mire az inasa, Antonio, a rendelkezésre álló maradékokból egy édes tésztájú kenyeret dobott össze. A kényszermegoldásnak akkora sikere lett, hogy 'Viva, pane di Toni!' felkiáltással ünnepelték, így a recept fennmaradt, és azóta is bőszen sütögetik. A név is innen ered, pane di Toni, ami később panettone-vé szelídült.
Van persze másik történet is. Szegény molnárfiúval, kinek szíve szerelemmel telve volt, így aztán nem átallott baromfit lopni, amely árából - hogy rajongását bizonyítsa a pék lányának - eme süteményt állítsa elő, melynek aztán akkor sikere lett, hogy az öreg molnár íziben hozzáadta a lányát. 
Nekem, ha már választani kell, akkor az első történet jobban tetszik, de ez a panettone szempontjából már oly mindegy.
Karácsony Itáliában nincs e nélkül a sütemény nélkül, én néhány hete jártam ott utoljára és akkor már bizony ott sorakoztak szép dobozokban a supermercatók polcain. 
A magam részéről mégis arra biztatok mindenkit, ne engedjen a kísértésnek, a saját, házi készítésű (mint szinte minden esetben) ugyan munkásabb, de sokkal finomabb.
A munka folyamatáról készítettem néhány képet, és a végén a receptet is megosztom a nagyérdeművel. 
A fenti zengedezések mellett azonban azt is meg kell említenem, hogy a többszöri kelesztések miatt eme dolce elkészítése időigényes, de sok munkát nem igényel.
Buon appetito!