Mi fán terem az olajbogyó?

2018.08.24

Még emlékszem rá, amikor pár évvel ezelőtt beszereztem első olajfáimat. Akkoriban még nem lehetett itthon kapni.  

Halált megvető bátorsággal kucorogtam a kocsi hátsó ülésen két - a címke szerint ciprusi - olajfáimmal és elhatároztam, hogy vagy a fáimmal együtt lépem át a határt, vagy maradok ott velük, de nélkülük egy tapodtat sem...
Közben már láttam magam előtt, hogyan kérek szabadságot az akkori munkahelyemen hivatkozván az óriási bogyótermésre, amely miatt otthon kell maradnom...és már érezni véltem a frissen sajtolt olívaolaj illatát.
Azóta még pluszban érkeztek olajfák, van amelyik egyenesen Itáliából, de ha azokból a bogyókból szeretnék fogyasztani, amelyek a fáimon teremnek, akkor félek sohasem látnék egyetlen árva bogyót sem. Sem zöldet sem feketét.
Mert nem teremnek....
Talán az sem tesz nekik jót, hogy imádott cicánk Barack néhanapján odakucorodik valamelyik tövéhez könnyíteni magán...
De nem voltam hajlandó lemondani romantikus elgondolásomról, miszerint én akkor is részt fogok venni egy igazi olajbogyó szüreten.
Ez most megvalósulni látszik...Az imént beszéltem Agnes Bucs-al azt kérdeztem tőle, hogy az októberi toszkán túránkba beilleszthető-e egy igazi toszkán olajbogyó szüret.
Olyan romantikus, létrára mászós, kézzel szedős, estére elfáradós... ami után jól esik egy-két hűs pohár vörös bort elkortyolni a helyiekkel.
Ágnes szerint nemcsak a szüretelés valósítható meg, de még a saját magunk által szedett bogyókból frissen sajtolt olajat is megkóstolhatjuk, sőt este megülhetjük az "friss olívaolaj" ünnepét.
Ez már tényleg maga a toszkán mámor. Mert mi lehet annál nagyszerűbb, mint a már kissé csípős estében leülni egy pohár finom bor mellé, a délután szedett bogyókból frissen sajtolt olajat rácsorgatni a kenyérre, beleharapni, élvezni, hogy az ízek megelevenednek a szánkban.
Nem nagy dolog mondhatnánk, de mégis... mert apró, de annál csodálatosabb öröm az ilyen.