Január 4. a spaghetti világnapja!

2019.01.04

Rögtön az elején két fontos dolog. 
Az egyik kissé szarkasztikus megjegyzést is tartogat. Nem lesz nehéz kitalálni, hogy a két állítás közül melyik az.
Az első, hogy lehet számtalan világnap, béke világnapja, a Föld világnapja, vagy autómentes világnap, a virágok, vagy éppen a méhecskék világnapja, senza dubbio az egyik legfontosabb mégis a spaghetti világnapja, amely éppen ezen a jeles napon van.
A másik pedig, hogy nem, a tészta (sajnos vagy nem sajnos) nem olasz találmány. De kétségtelen, hogy a nagy "tésztaforradalmat" ők vitték véghez.



Akkor nézzük a tényeket.

Ez más tészta! Vagy a más tésztája?

A variációk száma végtelen. 
Az első szerint a tészta mindig is volt, mindenütt, csak éppen más - rendelkezésre álló - alapanyagból készítették, így például Kínában rizslisztből.
A második verzió szerint amelyet a régi rómaiak jegyeztek fel, a tészta eredetileg az etruszkoktól került Itáliába, a régi etruszkok pedig a tésztát lagane néven emlegették. Igen...innen már csak egy ugrás a lasagne...
És végül a legvalószínűbb történet az arabokhoz kapcsolódik, melyek történelme szorosan összefügg a dél-olasz történelemmel, nem is gondolnánk mennyire. 
A fáma szerint például a spaghetti is tőlük került először Itáliába, a X. században. Egyenesen az ország legdélibb szegletébe, Szicíliába. Mivel pedig e tájék éghajlata leginkább a durumbúza termesztésének kedvez, ezért az okos taljánok nem vacakoltak sokat, hanem nekifogtak durumbúzát termeszteni. Ezért találkozhatunk azzal, hogy az olasz tészták nagy része bizony durumlisztből készül. (Sőt kifejezetten jobban is "tartja magán a szószt", így bátran használjunk csak ilyen tésztát!).

Na és akkor milyen spaghetti?

Ugye mindannyian emlékezünk a "Szomszéd nője mindig zöldebb" című film jelenetére, amikor Sophia Loren egy nagy fazék paradicsommal nyakon önti a kotnyeles főszereplőket?

Szóval igen, egyrészt létezik a paradicsomos, a fokhagymás, a tenger gyümölcsei, a carbonara...salsicciával, azaz kolbásszal, brokkolival, természetesen pestóval, abból is akár zölddel, akár pirossal. És most szépen be is sétáltunk abba a kelepcébe, amelyet a szinté régi, kissé túlsúlyos, de annál bájosabb rajzfilmfigura is elkövetett, amikor igyekezett felsorolni a csokoládék típusait.

Bolti vagy saját?

Mindig a saját. Már remek masinákat vásárolhatunk, amivel igazi, házi tésztát állíthatunk elő nagyjából 1 óra alatt. Én most kissé pironkodom, mert igazán jóféle tésztakészítő géppel rendelkezem, de már legalább 2 éve nem emeltem le a polcról. Ez korántsem követendő példa...

Bárhogy is legyen, fogyasszuk bátran. Leöblíteni nem kell főzés után, mert csak veszít az ízértékéből, és főzzük mindig al dente. Azaz "fogra való" módon, hogy éppen egy picit sercenjen a fogunk alatt. A szétfőzött tészta szomorú látvány, ráadásul ne feledjük, míg éppen lecsepeg azalatt is puhul egy picit!

Legyen bármilyen is, leljük benne örömünket, kísérletezzünk, főzzünk a családunknak, a barátainknak, vagy csak úgy... magunknak. Egy finom pohár száraz vörösborral remek étel.

Buon appetito