Nápolyt látni és meghalni...

2018.02.18

Vedi Napoli e poi muori... A szállóige eredete - mint megannyi más esetben - biztonytalan. Állítólag úgy hangzik eredetileg, hogy:  "Vedi Napoli e piu Mori" . Mori egy kicsiny település Nápoly után, s ha már látjuk Nápolyt nem sokkal után következik Mori...

Ám az elnevezés Goethétől is származhat, aki ezzel Nápoly XVIII. századi gazdag, fényes mivoltjára utal. Ekkoriban Dél-Olaszország legnagyobb városa olyan fényes, pompás, gazdag volt, hogy a fent említett író úgy vélte, rendes ember csak azután lelheti halálát, ha látta Nápolyt.

A tények....

Nápoly Róma és Milánó után Itália legnagyobb városa. Egy millió lakossal büszkélkedhet. A legrégebben lakott városok egyike. Kr.e. 680-ban már voltak olyan szerencsés emberek, akik ebben a csodás országban ütöttek tanyát és itt éltek.

Kétféle ember létezik, aki egyből beleszeret ebbe a nyüzsgő, kaotikus, zsibongó még az átlagos olasz szintnél is hangosabb városba. És aki köszöni szépen egyszer látta, megnéz mindent, amit egy tisztességes turistának illik veszi a kalapját és ő már nyugodtan halhat meg.

A korrupció él és virágzik. És nem árt értékeinkre nem csak éjszaka, de bizony nappal is odafigyelni. És ennyi elég is a pesszimizmusból...

Európa legnagyobb történelmi városközpontja...

Ez a tény engem is meglepett. De így van. 1700 hektáron terül el ez az ókori és középkori műemlékek szemet gyönyörködtető kavalkádja.

Itt található a Duomo, amely eredetileg a XIV. században épült, de egy XVII. századi földrengés után újjá kellett építeni barokk stílusban. Ezt már annyiszor szerettem volna elmondani: a barokk, olasz eredetű szó. Az olasz "barocco", azaz dagályos, terjengős szóból ered. És ha végiggondoljuk, a barokkra igazán jellemző egyfajta túldíszítettség, korántsem visszafogott stílus.

A dóm a város védőszentjének Szent Januáriusznak a vérereklyéjét őrzi. Az ereklyét minden év szeptember 19-én kihozzák a templomból. Az egyébként mindig szilárd vér ilyenkor cseppfolyósodik. Sokan ezt természetesen csodának tekintik, azonban a tudományos magyarázat az, hogy már a középkorban ismertek egy olyan szert, amelyet a vérhez keverve mozgás hatására a vér ismét folyékonnyá válik.

Találunk itt egy másik szemgyönyörködtető templomot is a Gesu Nuovot. Eredetileg 1470-ben épült palotaként, majd amikor a jezsuitákhoz került, ők átalakították és templom lett belőle. Egy gyönyörű, szépen kidolgozott barokk templom.

Nápoly a föld alatt...

Napoli Sotterranea, azaz a "földalatti Nápoly". Az óváros alatt húzódó barlangrendszer. Teli alagutakkal, vízvezetékekkel, katakombákkal, bányavájatokkal. Klausztrofóbiás turistáknak nem feltétlenül a fő desztináció, de aki bírja és állja a szűk helyeket, azoknak csodálatos élmény. Sajnos csak egy része látogatható.

Ha Nápoly, akkor...

Mi az első kép ami beugrik egyből mindnyájunknak? Szűk utcák, a házak között kifeszített kötelek, amelyeken lágyan ringatóznak a meleg déli szélben  a család frissen mosott ruhadarabjai. Bingó. Ilyen is van. Ez a kaotikus Spaccanapoli. Ne keressük így a térképen, így nem találjuk meg, ugyanis nem ez a hivatalos neve. Így viszont megtaláljuk: Via Benedetto Croce.

Pizza napoletana, pizza margherita... cioé la storia della pizza margherita....

Kedves barátiam tudják, hogy  imádom hinteni az olasz szavakat, amerre járok, hogy mások is érezzék és hallják ezt a csodás nyelvet.  Azért ragadtattam el magam a címnél is. Amely azt jelenti, a "Nápolyi pizza, pizza margherita, azaz a pizza margherita története.

A pizza napoletana első említése bizonyos Vincenzo Corradotól származik, aki a korabeli krónikák szerint arról számol be, hogy már az 1700-as évek közepén a nápolyiak előszeretettel fogyasztottak, idézem: "pizza e pasta con il pomodoro" azaz pizzát és tésztát paradicsommal.

Ez teljesen helytállónak is tűnik, ugyanis a paradicsom Európába csak a XVI. század után kerül be. Tehát korábban nem fogyaszthatták. Elsősorban a szegények eledele volt. Ám hihetetlen népszerűségre tett szert. Voltak akik külön ezért a nagyszerű ételért hajlandóak voltak elzarándokolni Nápoly szegényebb negyedeibe.

Raffaele Esposito neve nem hiányozhat a történetből, hiszen ő volt az a személy, aki 1889-ben, amikor I. Umberto király és felesége Margherita királyné látogatásának alkalmából elkészített a pizza margheritát. Amelyen az olasz trikolor színei láthatók. A zöld bazsalikom a fehér mozzarella (a mozzare azaz tépni igéből jön a szó! Hiszen így is készítik, mindig letépnek egy darabot.) és a piros, azaz a paradicsom.

Ekkoriban Raffaele, a még ma is működő és 1780-ban alapított Pizzeria Brandi (régi nevén Pietro a basta cosi) sütödében dolgozott.

Milyen az igazi pizza....

A magyarok nagy része azokon a pizzákon szocializálódott (jaj de rossz kifejezés!) amely még egy halvány "ciao" viszonyban sincs az igazi nápolyi pizzával.

Így aztán mikor először találkozik az "igazival" fanyalog, mert másra számít.

A tészta túl vékony, a közepén már szinte alig van - pedig ennek így kell lennie!- a paradicsom túl sok és túlságosan paradicsomos. A sajt is sok és hirtelen a bazsalikommal sem tudunk mit kezdeni.

És hogy imitt-amott még az alja is megégett, nos a legtöbb esetben fejüket fogják, hogy ilyet többet nem. Ha ilyen az igazi olasz pizza, akkor ilyet többet nem esznek.

Mindannyian ismerjük a "magyaros-kínai, magyaros-arab, magyaros-török konyha" rákfenéjét, amelynek sokszor köze sincs az igazi kínai, arab, török vagy éppen olasz konyhához. És sokszor a pizza is ennek esik áldozatául.

De óriási szerencsénkre már rengetek olyan étterem, pizzéria van Budapesten is, ahol remek pizzákat készítenek, nagyszerű alapanyagokból, értő kezek.

Mert a pizza készítésének kérem igazi művészete van. A hozzávalók hőmérséklete, a kelesztés hossza, a megkelesztett tészta tárolásának "mikéntje", a sütés formája. És  nem utolsó sorban ahogyan a tésztát nyújtjuk. Hogy a végeredmény egy körben vastagabb peremmel rendelkező, ám középen vékony tészta legyen, amelyre aztán majd körkörös mozdulatokkal felkerült a paradicsom, a mozzarella, a parmigiano formaggio és a végén a bazsalikom.

Nincs mit hozzátenni... Buon appetito!!!